Díszebédlő
A díszebédlő, vagyis a refektórium volt az a hely, ahol a némaságot fogadott szerzetesek évente kétszer, Karácsonykor és Húsvétkor beszélgethettek, közösségi életet élhettek.
A cellák egyszerűsége után szemkápráztató lehetett megpillantani az 1750-es években kialakított késő barokk terem pompáját.
Azokon a ritka alkalmakon, amikor a remeteség lakói itt étkezhettek, egyik társuk felolvasását hallgatták, miközben a remetemozgalom elindítójának, Szent Romuáld életének egyes mozzanatai elevenedtek meg a falakon. A refektórium végfalán nagyszabású Utolsó vacsora-jelenet látható. A Majkpusztán született gróf Esterházy Móric visszaemlékezései szerint minden karácsonykor óriási karácsonyfa állt a teremben, ahol a grófi személyzet tagjait is megajándékozták.
Képek: Soód Bertalan
