Marosi Péter

Korábban csak szemlélődtem, rácsodálkoztam és ámultam, majd továbbhaladtam, mint sokan, mint mások. Aztán kezdtem megismerni, elmélyedni, átélni minden napszakban és évszakban. Éreztem, hogy befogad, s mire észbe kaptam, már magába szippantott. Azóta sem enged, csak újabb arcait fedi fel előttem. Mindig újat mutat, de sose mutat meg mindent. Amíg csak benne járok, mindig lesz, mit hallanom és mindig lesz, mit mesélnem. Ez már a városom, ez Budapest.