Saly Noémi

Fotelból is lehet várost nézni, csak az nem olyan. Budapest-történész, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum boldog nyuggere. Kiskamasz-koromban, első villamosbérletem boldog tulajdonosaként “eltévedőst” játszottam: addig mentem, amíg már tényleg nem tudtam, hol vagyok, a térképet csak akkor volt szabad elővenni. Becserkésztem, birtokba vettem, apránként hozzáolvastam… Most muzeológus vagyok, de egész életemben tanár voltam, lélekben még most is: nincs örömtelibb dolog a világon, mint átadni a tudást. Persze úgy, hogy az másnak is öröm legyen. A Tabánban élek. Ez nem ám egy park, ahol évente egyszer-kétszer buli van. Én látom az 1933 és ’36 között lebontott kis házakat és lakóikat. Aki velem sétál, szintén látni fogja. A másik sétám kávéházak hűlt helyére visz. De nem csak irodalmi kávéház van ám a világon! (Sőt.) Minden érdekel, ami Budapest, és sok más is, ami nem, de ezt majd szóban.