Az Andrássy utat minden budapesti ismeri. Álmunkból felkeltve is bármikor elmondanánk, hogy alatta jár a kontinentális Európa első földalattija és nyílegyesen húzódik a Városliget és a belváros között. Ezt az utat tartjuk Budapest legsikeresebb városrendezési tervének. Egy igazi remekmű, ami méltó emléket állít Budapest aranykorának.

Ez mondjuk igaz is.

Csak nem biztos, hogy ugyanazt értjük a méltó szó alatt. Szerintem ugyanis a méltó emlék őszinte. Nem egy idilli, sosem létezett képet mutat, hanem valódit, hús-vér emberekkel, az ő örömeikkel, vágyaikkal és gaztetteikkel. Ha így vesszük, az Andrássy út nagyon is méltó emléke a Monarchia Budapestjének.

Úgy indult ugyanis, hogy a miniszterelnök kifoszotta az államkasszát.

A nagy krumpliföld biznisz 🥔💸

Andrássy Gyula, a Monarchia Magyarországának első miniszterelnöke, akit távollétében halálra ítéltek de hazatérve mégis igazat szolgáltatott neki a sors. Egy gyönyörű, daliás férfi, akiért maga Erzsébet királyné is rajongott. Túl szépen hangzik, hogy igaz legyen - van is az életének egy olyan foltja, amit azóta is próbálnak elrejteni. Ez volt a városligeti krumpliföld biznisz, ami pont olyan kínos történet, mint ahogyan elsőre hangzik.

Mi történt pontosan?

🏛️ A miniszterelnökké választott Andrássy 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) felvázolta nagyívű városfejlésztési terveit, közte egy új, széles sugárút építését a belváros és a Városliget között.

🥔 Ezután egy strómanján, Molnár Istvánon keresztül és közvetlenül is elkezdte felvásárolni a Városliget környékén fekvő értéktelennek tűnő krumpliföldeket.

📐 A furcsa manőver értelme 1870-ben derült ki: a logikusnak tűnő, a Lánchidat és a Városligetet közvetlenül összekötő útvonalak helyett olyat jelöltek ki, ami a város közepén beleütközik a házakba.

💰A Városligetnél viszont pont érintette Andrássy olcsón megvett krumpliföldjeit, amit saját magától kellett megvásárolnia.

🚨 A bennfenntes információkkal szerzett haszon alig három év alatt mai értéken közel 700 millió forint volt. Ennyit keresett a miniszterelnök a krumpliföldek megvásárlásával és jól időzített eladásával.

A történet időrendben

Mi volt a folytatás?

Az egyik ellenzéki irányultságú napilap, az Ellenőr megírta ugyan az esetet, de a dörgedelmes szavakon túl következménye nem lett.

• Andrássy Gyulát még 1871-ben a Monarchia közös külügyminiszterének választották és Európa egyik legfontosabb politikusa lett. Halála után róla nevezték el az egykori Sugárutat.

• Molnár István, a stróman pénzt ugyan nem keresett, de egy évvel később Andrássy kormánypártjának színeiben parlamenti mandátumhoz jutott. Később Zemplén vármegye főispánja lett, amíg 81 évesen meg nem halt.

• A bizniszekben egy másik földdel érintett Csengery Imréről pedig a Fővárosi Önkormányzat sajtódíját nevezték el.

Húzd a csúszkát a két kép összehasonlításához

Sétáld végig az Andrássy utat te is! 🚶🚶🏻‍♀️

Ezt a térképet bármikor előveheted, ha egyedül néznéd meg a 150 éves sugárutat úgy, ahogy még sosem láttad.

A Dreschler-palota 🐬

Amivel Lechner Ödön befutott

Ez Lechner Ödön egyik első nagy munkája, amit Pártos Gyulával tervezett. És teljesen máshogy néz ki, mint a tőle megszokott színpompás paloták és templomok. Ez az épület volt az utolsó lépcső a pályáján, mielőtt megtalálta volna saját építészeti nyelvét. Ezután lett a magyaros szecesszió meghatározó alkotójává, akinek az Iparművészeti Múzeumot vagy a kőbányai Szent László plébániatemplomot köszönhetjük.

Itt még a francia hatások határozzák meg az épületet, ugyanis Lechner ekkor tért haza Párizsból, ahol részletesen megismerte a Loire menti kastélyok építészeti világát. A díszítést is onnan hozta magával - különben hogy kerülnének delfinek Budapestre? 🐬

Húzd a csúszkát a két kép összehasonlításához

Drechsler és a többiek - a névadó kávéházak

Az épület két főbejárata a mellékutcákból nyílt, az Andrássy úti utcafront teljes egészében a vendéglátásé volt. A földszinten kávéház és étterem kapott helyet, a pincében Bajoroszágot idéző sörkatakombák, tekepálya és biliárdszobák. A belső kialakítást is Lechner Ödön végezte

Először 1885-ben Reutter Nándor nyitotta meg a kávéházát, tőle vette át 1895-ben Drechsler Béla, aki olyan sikeres lett, hogy az épületet is róla nevezték el, nem a tervezőről vagy a tulajdonosról, hanem a vendéglátósról. Drechsler tíz év alatt annyi pénzt keresett, hogy utána visszavonulhatott. Más tulajdonossal, de azonos néven működött tovább a kávéház egészen 1934-ig, amikor Upor névre keresztelték. A II. világháborút már nem élte túl, 1945-ben bezárták.

A muskátli asztaltársaság

A szemközti Operaház művészei azonnal otthonra találtak a kávéház árkádjai alatt és hamarosan csatlakoztak hozzájuk barátaik is. A mobiltelefon előtti korban legtöbbször itt lehetett megtalálni őket munkaidőn kívül, asztalukat mindig friss muskátli díszítette. A vendégek közé tartozott az Operaház első igazgatója, Gustav Mahler és Giacomo Puccini is, aki minden este tripla adag rizottót vacsorázott, lehetőleg a teraszon.

🇫🇷🎌 Páris és Japán - Az Andrássy úton a világ körül

Egymástól néhány méterre az egész világot bejárhatta, aki az Andrássy úton járt. Itt volt a Párisi Nagy Áruház, a Japán, a Palermo és az Abbázia kávéház is, egyetlen saroknyi távolságra.

A Párisi Nagy Áruház eredetileg a Terézvárosi Casino épületének készült, Petschacher Gusztáv tervei szerint. Amikor a kaszinót fenntartó kör politikailag és anyagilag is ellehetetlenült, el kellett adják az épületet. 1908-ban a Goldberger család vette meg az ingatlant, hogy francia mintára itt nyissa meg az ország első modern nagyáruházát. Az átépítéskor kiderült, hogy a tartópillérek már az eredeti építkezéskor megrepedtek, ezért az épület elülső kétharmadát lebontották, a Paulay Ede utcai hátsó traktust viszont meghagyták. A vasbeton szerkezetű szecessziós épület igazi szenzáció volt.

A földszinttől az ötödik emeletig áruosztályok voltak, a tetőn sétány zenekarral, nyáron teniszpályával, télen korcsolyapályával.

A Lotz-terem freskója

Az eredeti épület egyetlen megmaradt része a kaszinó bálterme, aminek freskóját Lotz Károly tervezte. Négy panellakás is elférne 250 négyzetméteres területén, amit Lotz 1885 őszén festett ki, közvetlenül azután, hogy befejezte az Operaház mennyezetképét. Itt jelenik meg először a művészetében a békaperspektíva. Az alakokat alulnézetből látjuk, olyanok, mintha lebegnének felettünk.

A kép címe: Budapest fő- és székesfőváros apoteózisa. Középen Budapest ül trónon, falkoronával, körülötte az Ipar fogaskerékkel, a Művészet lanttal, a Kereskedelem Merkúrként, a Hírnév harsonával, alul a Duna öregemberként, a korsójából víz zubog. Egymás mellett lobog a nemzeti és a fővárosi zászló is - utóbbi az eredeti színekkel, amit mára átrajzoltak. Az oldalfalakat Feszty Árpád festette, az üveget Róth Zsigmond műhelye készítette, a két csillárt Jungfer Gyula. Amikor az áruház megépült, a terem négy sarkában lévő címerekre felkerült az új tulajdonos monogramja, és a mennyezetet ráfüggesztették a fölé emelt vasbeton födémre, négy szegecselt vastartóval: azóta nem áll, hanem lóg. A terem az épülettel együtt 2017 óta zárva van.

A Japán kávéház

A Japán 1894 januárjában nyitott az Andrássy út 45. földszintjén, és a nevét a falairól kapta: Zsolnay-csempék borították, bambusz- és virágmotívumokkal, japán fametszeteket idéző madarakkal. Híres törzsasztalánál művészek tanyáztak, köztük a Drechsler-palotát is tervező Lechner Ödön és Szinyei Merse Pál. Lechnert, aki szerette, csak Papszinak hívta. Általában fekete selyemsapkában jelent meg, és ceruzával rajzolta a kávéházi márványasztalra a terveit.

Az asztalnál ült Lechner egész tanítványi köre, Komor Marcell, Jakab Dezső, Lajta Béla és Vágó József, a festők közül Csók István, Csontváry-Kosztka Tivadar, Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József. Itt alakult meg a magyar impresszionisták köre, a MIENK, és itt indult a Szép Szó című lap is.

A húszas évektől, amikor Kraszner Menyhért vette bérbe a helyet, már az írók voltak többen: Babits Mihály, József Attila, Nagy Lajos, Rejtő Jenő, aki állítólag regényrészletekkel fizetett a kávéért. József Attila itt fejezte Születésnapomra című versét, amelyre a híressé vált a kávéházi szegletet csak utólag, kézírással írta a lap szélére.

A Japán kávéház mennyezete

Sokáig úgy tűnt, a II. világháború után a polgári kávéházi kultúrával együtt a Japán is nyomtalanul eltűnt. A legutóbbi felújításnál azonban az álmennyezet alól előkerült az eredeti, bambusz mintás mennyezet, ami a kávéház fénykorából maradt ránk. A galériára vezető lépcső mellett, egy üveglap alatt ma is bárki megnézheti, aki az Írók Boltjában jár. A többi berendezési tárgyat még idejében biztonságba helyezték, az egykori telefonfülke üvegablakait Rippl-Rónai József tervezte és Róth Miksa műhelye készítette el. Ma az az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzik - azt hiába próbálnánk megnézni, zárva van.

🚇Az eredeti kisföldalatti utolsó tárgya

Vörösmarty-utcza felirat a megállóban

A Vörösmarty utcai megállóban a falon ott az eredeti felirat, Zsolnay-csempéből kirakva. Ez az egyetlen maradt meg 1896 óta, az akkori helyesírás szerint. Akkor még nem volt Futár vagy digitális kijelző, az utasok egyedül a táblákról tudtak tájékozódni, hol járnak.

De miért kellett föld alá vinni a vasutat?

Már a Sugárút építésekor jelentkeztek a budapesti villamosvállalatok, akik szívesen fektettek volna síneket a felszínre, de nem kaptak engedélyt. A hivatalos indok az volt, hogy kímélni kell a fakocka-burkolatot. A valódi ok valószínűleg inkább az lehetett, hogy a beköltöző nagypolgárságot és az arisztokráciát zavarta volna a csörömpölés. Így aztán majdnem két évtizeden át egy több mint két kilométer hosszú, jóformán üres utca vezetett a Városliget felé, amin omnibusz járt.

Balázs Mór fejéből kipattan a megoldás

Ha a felszínen tilos, menjen a vasút a föld alá. Ekkor még csak Londonban üzemelt ilyen vasút, de Balázs Mór, a Budapest Városi Villamos Vasút Társaság (BVVV) vezetője mert nagyot álmodni. Közös vállalatot alapított legfőbb konkurensével, Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) és a Siemens-Halske céggel. 1894 januárjában beadták az ajánlatot: megépítik a földalattit, cserébe kilencven évre szóló koncessziót kérnek. Áprilisban megkapták az engedélyt, nyáron megindult az építkezés, és innentől huszonkét hónapjuk volt arra, hogy minden elkészüljön az Ezredéves Országos Kiállítás megnyitójára.

Kizárólag kézi erővel dolgoztak. A vonal 3 700 méter hosszú lett, 11 állomással, és az alagút alig két és fél méterrel fut a járda alatt. 1896. május 2-án, a Millenniumi kiállítással egy napon adták át, és akkor ez volt Európa legmodernebb közlekedési eszköze. Amikor 33 évvel korábban, amikor Londonban megépült az első földalatti, Budapesten még lóvasút sem járt - a Millennium idejére pedig Párizs, New York és Berlin előtt lett Budapesten metró.

Rögtön a megnyitó után havi félmillió utas használta, a szerelvények mindössze egyetlen kocsiból álltak. Az ajtókat a kalauz kézzel nyitotta, az utasok sokszor csak a harmadik-negyedik járműre fértek fel.

🎨A ház, amit karcoltak

A Kodály körönd Budapest egyik legszebb tere. Egységes terv szerint készült a köztér és a körülötte fekvő épületek. Petschacher Gusztáv bécsi születésű építész 1873-ban került Budapestre, és a Sugárúti Építő Vállalat vezető építésze lett. Ő álmodta meg a teret és a köríven elhelyezkedő bérházat is, egységes szerkezet szerint. Ennek lényege a homlokzat közepén egy-egy hátraugró, négyszögletes ún. franciaudvar (cour d’honneur).

Ezek nem csak izgalmasabbá teszik a teret, hanem a napfényes lakások számát is növelik.

Húzd a csúszkát a két kép összehasonlításához

Az építtető: a MÁV Nyugdíjintézete

A vasút több mint munkahely: identitás. Vasutas dinasztiák tagjai nemzedékről nemzedékre ugyanott állnak munkába, a családok élete összefonódott a MÁV-val. Ez a történet is a 19. században indult. Ekkor vált a MÁV vonzó munkahellyé, ennek egyik alapja pedig az ekkor még szokatlannak számító szolgálati nyugdíj volt.

A vasút dolgozói a jövedelmük három százalékát a MÁV Nyugdíjintézetének fizették. Ezt az állam megduplázta, az így keletkező vagyont pedig befektették és ennek hasznából fizették a vasutasok nyugdíját. Biztos befektetés volt az ország első számú sugárútján ingatlant vásárolni. Így vált a MÁV Nyugdíjintézete az Andrássy út legnagyobb háztulajdonosává; a köröndi sgraffitós ház, az Operaházzal szemben álló Drechsler-palota és még további bérpaloták is a nyugdíjpénztár pénzéből épültek.

Kívülről gyönyörű palota, belülről ez is csak egy zsúfolt bérház

A ház külsejét Székely Bertalan világszép sgrafittoi díszítik, amik még ma, málló pompájukban is tiszteletet parancsolnak. De a kapun belépve mintha más világba érnénk. Három zsúfolt udvart fonnak körbe a mindenfelé tekergő gangok, az udvari lakásokba csak ritkán ér el a napfény.

Hiszen ez a ház elsősorban üzleti vállalkozás volt: a lehető több lakbért akarták beszedni. Az utcafronton eredetileg hatalmas, öt-hatszobás nagypolgári lakások voltak, beljebb pedig jóval kisebb, szoba-konyhás ingatlanok. Előfordult, hogy ebbe az egyetlen házba félezer embert zsúfoltak be.

Weiss Manfréd villája 🥫🧨

Ki volt Weiss Manfréd?

Weiss Manfréd konzervgyárosból az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb gyárának tulajdonosa lett, aki a fegyverektől a biciklin át a tejeskannáig mindent gyártott. Weiss azt ismerte fel, hogy a konzervdoboz átmérője pont akkora, mint a tüzérségi lőszeré. A „fém szelenczékbe” nyáron friss élelmiszerekből készült ételeket töltött, télen pedig lőszert. És még a megrendelő is ugyanaz volt. Nem csak a lőszer, de a konzervek legfontosabb vásárlója is az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege volt.

Hadi beszállítóként szerzett érdemeiért csepeli előtaggal nemesi címet kapott, a bevételeit pedig visszaforgatta vállalkozásaiba. Ott épített hatalmas gyárvárost, ahol a mai napig éjjel-nappal zajlik a munka - már a Weiss család nélkül.

Az Andrássy úti villa

1894-ben vették a Kallina Mór által terveztett eklektikus villát az Andrássy úton. A találmányokért rajongó Weiss azonnal bevezette a villanyvilágítást, öt évvel azelőtt, hogy az angol királyi család megtette ugyanezt a Buckingham-palotában. Amikor a család bált rendezett, Weiss felfogadott egy villanyszerelőt, aki egész éjszaka a házban ült, arra az esetre, ha rövidzárlat lenne.

Később a szomszéd házakat is megvették, a kerteket összenyitották. Teniszpályákat és istállókat építettek, akár papucsban is át tudtak menni egymáshoz a családtagok. Asszimilálódott zsidó család voltak: a nagyünnepeken felbukkantak a Dohány utcai zsinagógában, karácsonykor karácsonyfát állítottak, és teljes lelkinyugalommal vacsoráztak sonkát. Weiss Manfréd korán elveszítette a feleségét, Alice-t. Ezután az anyósa vette át az irányítást a házban, és mindent megtett azért, hogy a lánya halálakor még csak negyvenhat éves veje soha ne nősüljön meg újra. Weiss a munkájába temetkezett: ebédelni is csak úgy tudott, hogy az egyik lánya megszűrte a villába érkező telefonhívásokat, és csak az igazán fontosakhoz hívta oda.

Alku az életért

Bár a Weiss család zsidónak született, a csepeli gyár nélkülözhetetlen volt a magyar és a német hadsereg ellátásához - és nekik sem okozott erkölcsi problémát fegyvereket értékesíteni számukra. De 1944-ben, a német megszállás után véget ért a törékeny nyugalmuk. A család férfitagjait elfogták, míg végül alkut kötöttek az SS-szel. Az életükért cserébe átadták teljes vagyonukat és gyáraikat, ők pedig Portugáliába menekültek. A megállapodást a saját nappalijukban írták alá. Itt ért véget a Weiss család budapesti története.