👁️ Elfeledett Vasarely a Déli pályaudvar csumpijában

🎨 A nagy kép
A Vásárhelyi Győzőként Pécsen született Victor Vasarely sosem szakadt el a gyökereitől. A két világháború közötti budapesti avantgárd közegéből indult: Bortnyik Sándor „Műhelyében” szívta magába a Bauhaus szellemiségét, Kassák Lajos konstruktivista köréből merített, majd Pécsi József fotográfus bátorítására 1930-ban Párizsban telepedett le.

A hatvanas évekre az op-art nemzetközileg ünnepelt mestere lett, a szülőföldjével ápolt viszonya pedig sajátos kultúrdiplomáciai játékot tükrözött.

⚖️ Jó, de: a kritikusok egy része már a hatvanas években felületes látványelemnek tartotta az op-artot, éppen a népszerűsége miatt. Vasarely a mindenki számára elérhető művészet eszméjével felelt erre.

👁️ A Déli pályaudvaron elhelyezett alkotás a térben elforgatott rombuszok és kockák rendszerével dolgozik. Ahogy a járókelő elhalad mellette, a három tónusra bontott kék felületek optikai játékba kezdenek: a plasztika hol befelé mélyül, hol térben előreugró formaként viselkedik, folyamatosan a mozgás érzetét keltve a szemünkben. Persze csak akkor, ha van gusztusunk lelassítani a pályaudvar kerengőjében.

A kádári kultúrpolitika a hatvanas évek végén felismerte az emigráns művész presztízsértékét. Vasarely 1969-es műcsarnoki retrospektív kiállítása falakat bontott a hazai absztrakt művészet előtt, ezt később a pécsi (1976) és az óbudai (1987) Vasarely Múzeum alapítása követte. 

Persze lehet vitatkozni azon, mennyire legitimálta a rendszert, hogy a párizsi világsztár elfogadta a közeledését, azonban Vasarely gesztusai maradandóbbnak bizonyultak a kor ideológiájánál. A pécsi, győri, keceli és Déli pályaudvar-i köztéri munkái a nemzetközi modern művészetet hozták el a vasfüggöny mögé.

Potyogó csempék

🧱 A Déli pályaudvar és az op-art kapcsolata nem a ma látható szoborral kezdődött. 1976-ban Vasarely falképét avatták fel a kerengőben, amit a művész ajándékként készített el.

• Az ötlet: Sikota Győző művészettörténész, a Zsolnay-gyár korábbi művészeti vezetője javasolta Urbán Lajosnak, a MÁV akkori vezérigazgatójának, hogy állítsanak Vasarely-művet a Déli pályaudvar kerengőjébe. A művész Párizsból áldását adta a tervre.

• Hőtágulás és metrórezgés: a fehér márvánnyal burkolt, kocka alakú felületre szerelt fali kerámia a kezdetektől halálra volt ítélve. A csempék beltéri terekbe készültek, ráadásul közvetlenül egy szellőzőnyílás fölé építették be őket. A nyári hőség és a téli fagy okozta tágulási feszültséget a mélyben futó metró végállomásának állandó rezgése is fokozta.

• Széthulló illúzió: néhány év múlva a mázas lapok megrepedtek, majd lehullottak a falról. A járókelők között elterjedt, hogy műkincstolvajok és vandálok vésik le a művet, a szakértői vizsgálat azonban technológiai hibát állapított meg. A sajtóban „Vasarely halott gyermekeként” emlegetett torzó menthetetlen volt, a MÁV vezetése elbontatta.

Az újjászületés

🔷 A kudarc után Sikota Győző ismét Párizsba utazott, hogy beszámoljon a mesternek a mű pusztulásáról. Vasarely nagyvonalúan reagált: nem a régi képet reprodukálta, hanem felajánlotta, hogy egy teljesen új, szabadtérre tervezett térplasztikát készít Budapestnek, ezúttal is ajándékként.

• Pirogránit és vasbeton: az új mű nem támaszkodhatott épületfalra. A MÁV Tervező Intézet (MÁVTI) mérnökei vasbeton magot terveztek a kerengő parkosított részébe,  burkolathoz a Zsolnay-gyár időjárásálló pirogránitját választották, amely a szecesszió óta a legkeményebb pesti fagyokat is kibírja.

• Kézi illesztés: a művész rajzai és színtervei alapján legyártott kerámialapokat a helyszínen illesztették a betonvázra. A három méter magas plasztika térben elforgatott geometriai elemekből áll, amelyeket a kék három gondosan kimért árnyalatával vontak be.

• Videokazetta Párizsnak: az 1986. július 10-i avatásra a nyolcvanéves Vasarely megromlott egészsége miatt már nem tudott Budapestre utazni. A vasutas szakszervezet és a minisztérium vezetői előtt felavatott alkotásról videofelvétel készült, amelyet futár vitt el a párizsi műterembe. Ez lett a művész legelső és mindmáig egyetlen köztéri szobra a magyar fővárosban.

Ma

🏚️ Négy évtizeddel az avatás után a Déli pályaudvar kerengője lehangoló képet mutat. A vasbeton felületek mállanak, a környező üzlethelyiségek funkciójukat vesztették, a késő modern épületegyüttesre vastagon rárakódott a kopottság. A Zsolnay-pirogránit viszont beváltotta a reményeket: a mű ma is épen áll a helyén. Miközben körülötte a pályaudvar és az aluljárórendszer lassan szétrohad, Vasarely kék térplasztikája csendes túlélő maradt. Annak a kornak az emlékét őrzi, amikor a világ élvonalába tartozó késő avantgárd formanyelv gyökeret tudott verni a vasfüggöny mögötti szürke hétköznapokban.