
Két hónapig feküdt holtan a körúton
Leirer Amália meggyilkolása, a saját lányába szerelmes apáról szóló vád és egy félresiklott nyomozás tartotta izgalomban Budapestet 1925-ben.
Harsányi Péter 4 perc - 700 szóMiért fontos?
A húszas évek egyik legmegdöbbentőbb budapesti gyilkossága tele volt olyan fordulatokkal, amelyeket egy krimiíró is nehezen találna ki. A történetből az is kiderül, hogyan lett egyetlen bűnügy egy egész város rögeszméje.
Két hónapig a szomszéd fal mögött
🚪 1925. február 19-én oszlásnak indult női holttestet találtak a Teréz körút 6. szám alatti bérház első emeletén. Leirer Amáliát brutálisan meggyilkolták: a fején súlyos sérüléseket, a testén több késszúrást találtak. A fiatal nő holtteste már karácsony óta feküdt a lakásban.
Felgyűltek a kézbesített újságok és levelek. A szomszédok készülődtek a karácsonyra, majd szilveszterre, dolgoztak, vendégeket fogadtak. Egyikük lakását mindössze egy befalazott ajtó választotta el Amália hálószobájától, és fogalma sem volt arról, mi rejtőzik a fal túloldalán.
Amália holland szeretője, Theodor Kerstens végül azért kereste fel a lakást, mert a nő hosszú ideje nem válaszolt a leveleire. Amália apjával együtt, rendőri segítséggel jutottak be. A hálószobában rátaláltak a holttestre, a lakásból pedig értékes ékszerek, ruhák és ezüsttárgyak hiányoztak.
⏳ Közel 60 nap: ennyi telt el a gyilkosság és a holttest felfedezése között. A ház lakói azt hitték, Amália külföldre utazott.
„Pest legszebb ágyasa”
💋 A 26 éves Amália elegáns lakásában porcelánok, értékes bútorok és drága ruhák sorakoztak. A holland Kerstens, akinek otthon felesége és családja volt, pénzzel és ajándékokkal halmozta el szeretőjét.
Ez a fényűző életmód később bőven adott témát a bulvársajtónak. „Pest legszebb ágyasának” nevezték, prostituáltként vagy „félvilági nőként” emlegették, és egymásnak ellentmondó történeteket közöltek a férfiismerőseiről.
Amália valójában képzett nő volt. Gyorsíróként németül és franciául levelezett, korábban a belvárosi Bárdi-autókereskedés irodájában dolgozott. Még a szomszédok sem értettek egyet abban, milyen életet élt. Egyesek szerint sok férfi látogatta, mások úgy tudták, hogy csak Kerstens járt hozzá rendszeresen.
A gyilkosság nyomai
🔍 A rendőrök több különös részletre bukkantak Amália lakásában:
Két mosatlan borospohár: felmerült, hogy a nő vendéget fogadott a halála előtt, talán magát a gyilkost.
Egy eltört monokli: egy ismeretlen úr nyomát sejtették benne.
Ragtapaszok: a nyomozók a tettes esetleges sérülésével hozták összefüggésbe.
Hiányzó ékszerek és ezüsttárgyak: ezek útjának felderítése később döntő fordulatot hozott.
A saját lányába volt szerelmes?
👴 A gyanú hamar a furcsán viselkedő apára terelődött. Leirer Lőrincet egyes tudósítások különösen érzéketlennek írták le: amikor feltörték a lakást, állítólag azt kérte, ne nyissák ki az ablakot, mert a hideg megárt a zongorának. A homlokán látott sérülések is találgatásokra adtak okot.
A sajtó ezután megdöbbentő történettel állt elő: az apa állítólag szerelmes volt a saját lányába, aki elutasította a közeledését. A Népszava szerint Amália korábban arra panaszkodott, hogy „apja szerelmével üldözi”.
„A pokol minden aljassága testesült volna meg ebben a rettenetes öregemberben. […] De még ezekben a rettenetesen züllött időkben is idegtépő borzalom feltételezni, hogy akad egy bestiális apa, aki állati ösztöneitől űzve, vadállat módjára meggyilkolja saját gyermekét.”
(Friss Újság, 1925. március 4.)
Leirer Lőrincet letartóztatták, de a gyanú nem igazolódott be, és szabadon engedték.
Az egész város nyomozott
📰 A lapok naponta újabb fordulatokat tálaltak a hírekre éhes közönségnek. Monoklis férfit kerestek, tanúk gyanús autókról és csomagokról beszéltek, és felmerült, hogy Amália cselédje lehetett a tettes. Egy médium azt állította, hogy a nő szelleme egy Gyuszi nevű pincért nevezett meg gyilkosaként, egy orvos pedig hipnózissal akarta segíteni a nyomozást. A rendőrségi bizonyítékok, a szóbeszéd és a fantázia egyre nehezebben vált el egymástól.
Az ügy annyira foglalkoztatta Budapestet, hogy Karinthy Frigyes szatírát is írt róla. Az 1925 márciusában megjelent Paraj úr pünkösdi királyságában egy budai kávéház jelentéktelen törzsvendége azzal áll elő, hogy elfogták Amália gyilkosát. „A házmester fia!”, terjeszti, és a hír futótűzként terjed. Paraj urat egy csapásra ünnepelni kezdik, de egy újságíró telefonon megtudja, hogy a nyomozás valójában holtpontra jutott. Paraj úr pillanatok alatt visszasüllyed korábbi névtelenségébe.
Beismerés, aminek nem hittek
💍 A nyomozásban végül az eltűnt ékszerek hozták meg a fordulatot. A rendőrök sorra járták a zálogházakat és az ékszerészeket, míg az értékek nyomán eljutottak néhány orgazdához. Vallomásaik alapján került képbe a rovott múltú Pödör Gyula, aki az alvilágban hallhatott Amália mesés gazdagságáról, és feltehetően az értékeiért ölte meg.
Pödör ekkor azonban már szökésben volt. Korábban felmászott a Ferenc József (mai nevén Szabadság) híd egyik turulszobrára, és azt kiabálta, hogy megölt egy nőt a Körúton.
Nem hittek neki. Őrültnek tartották, és az angyalföldi elmegyógyintézetbe szállították, ahonnan később megszökött. A sajtó egy neki tulajdonított levelet is közölt, amelyben magára vállalta a gyilkosságot, és ártatlannak nevezte Amália apját.
Pödör időközben Csehszlovákiába menekült. Amikor a hatóságok megpróbálták elfogni, öngyilkos lett.
⚖️ A lényeg: a bíróság valószínűnek tartotta, hogy Amáliát Pödör ölte meg, de emberölésért végül senkit sem ítéltek el. Ítéletek csak az eltulajdonított értékek miatt születtek. A gyilkosság valószínű tettesét megtalálták, a bíróság előtt azonban már nem felelhetett a tettéért.
Harsányi PéterPetiről találták ki, hogy a nap is kisüt, ha megérkezik. Sétavezetőként jött a hosszúlépés csapatába; és hamar nyilvánvaló lett, hogy szeretnénk még közelebb húzni magunkhoz. A séták háttéranyagán, cikkeken és videókon dolgozik, hiszen gyerekkora óta érdekelik a múlt titkai. Saját bevallása szerint nem volt olyan jegyszedő néni, vagy öreg szabómester, akinek a régi történetei hidegen hagyták volna. Szociológus hallgatóként folyton a társadalomtörténet területére tévedt: foglalkozott pesti zsidó vicclappal, de a Kádár-kor szilveszteri rádiókabaréival is. Jelenleg doktori disszertációján dolgozik, ami a magyar szociológiatörténet mára elfeledett szerzőiről szól.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Heti rendszerességgel küldjük a legérdekesebb cikkeinket, eseményeinket és ajánlatainkat.
Feliratkozás


